- Mai első vendégünk a szeszélyes hulladék.
Kigyulladt a taps-felirat, ám
igazi közönség nem volt. A bűz miatt kényszerültek nélküle fölvenni ezt a
részt. A showman (bizonyos AB) és a szeszélyes hulladék egymással szemben
foglaltak helyet. Bár AB-nek kezdettől fogva az a kellemetlen érzése támadt,
hogy a szeszélyes hulladék mindenütt ott
van a stúdióban.
- Sok szó esik mostanában rólad.
Ezt hogyan éled meg? Nagyon népszerű lettél.- Igazából nincs kedvem erről beszélni – csörömpölték a konzerves dobozok, puffogták a használt pelenkák, zörögték a szakadt műanyag szatyrok.
A műsorvezető riadtan hátrébb gurult a székében, mert a hadonászástól használt kábítószeres tű, csomagolt és csomagolatlan kutyaürülék meg rothadó ételmaradék potyogott az asztalára. A penészes bevonatú, egykor finom falatokat a szeszélyes hulladék azonnal visszarabolta és bödönszájába tömte. Pléhcici – röhögött zörögve, mialatt az utolsó cseppeket is lecsorgatta a torkán a sörös dobozokból.
- Mégis, ha néhány szóval jellemezhetnéd a mostani hangulatodat? –kérdezte AB.
A szeszélyes hulladék halk, remegő zörejekkel válaszolt.
- Hullámzó – és használt rágógumi után kezdett kutatni hatalmas bendőjében, hogy lufifújással derítse jobb kedvre magát. A piszkos rózsaszín, mocskos fehér, rohadó lila árnyalatban pompázó lufik, mint a böfögés, törtek elő és berepkedték a stúdiót.
- Mi a helyzet a szelektív hulladékgyűjtéssel?
- Halottnak a csók – selypegte a vendég. Kisimítgatta a popcornos zacskókat, fölhalmozta a krumplihajakat, megpróbálta összeillesztgetni a tojáshéjakat. AB az asztalra csapott.
- Nem lehet ilyen egyszerűen véged! – kiáltotta. – Miért adod meg magad ennyire könnyen? Küzdened kell! A léted a tét! – Azzal megmerevedett egy mozdulatban, melyet leggyakrabban a Szoborparkba száműzött faragványok esetében láthatott a nagyérdemű.
- Nincs értelme – zekegte a szeszélyes hulladék. Mit zekegte! Hahogta, ficsegte, rocsogta, happogta, nyeszegte, irdította, surdogálta, zurrogta, zenebonálta körbe a stúdiót.
- VAN értelme! – ordította AB. – Itt és most közlöm veled, hogy könyvet fogok írni rólad!
A szeszélyes hulladék megrángálta magát, össze-vissza, előre-hátra rendezkődött. Nem tudta, tovább surdogáljon-e, vagy elég lesz a happogás. Az amorf szemétrészek a torkát görgölőzték, ettől kicsit hehegett, de gyorsan abbahagyta. Elkezdte magát visszadobálni a konténerbe, melyben a felvételt megelőzően begurították. Az iménti pillanatnyi csöndet jejegés, ruppogás, zergés, treppelés, nyúgás, harampolás, nyiszirgés, kunnyozás, suvítás, bumbulás váltotta föl. Egerek és néhány patkány szaladt a fedőre, hogy akrobatikus mozdulatokkal precízen becsukják utána. (Ismét kigyulladt a taps-felirat, a szemétlakók meghajoltak, majd megszettyedt hátsójuk riszálásába kezdtek).
- Hölgyeim és uraim, a szeszélyes hulladék! – harsogta AB. S mikor a kamera ráközelített, legszebb, intim együttlétekre tartogatott hangján még hozzátette:
- Hamarosan a könyvesboltokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése