Mint roncsautó, mit az Idő szedett
Szét, a metró bejáratánál parkol.
Időnként egy-két sarokkal odébb
Gurul vagy idegenek eltolják.
Körme sötét, mint a friss halottaké,
Arcvonásai akár fenyegető ujjak,
Rázkódnak a többi járókelő felé,
Ím a hiábavaló élet hirdető-táblája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése