Anyák napja alkalmából
Korán keltem. Fogmosás után
Lebontottam a ruhahegyeket,
Amik pedig a hétvégén
Rendíthetetlen nyugalommal
Épültek a szobákon keresztül.
Egyél, mondtam, de Ilse azt felelte:
Majd később. Most edd meg, válaszoltam,
A bundás kenyér melegen jó.
Van hozzá kecsöp, kérdezte Ilse.
Mindig meglep valami oda nem illő
Dologgal. A csokis perec mellé
Salsaszószt kér, a csoki öntetes
Fagylaltot forró hasábburgonyával
Falja.
Peter és Ilse vásárolni ment.
Kuncogva jöttek vissza,
Hátuk mögé egy-egy szál
Gerberát rejtettek. Az egyiket
Kivittem a kertbe, letéptem
A szirmait és egyesével
Szélnek eresztettem.
Anyámmal így egyeztünk
Meg nem sokkal a halála előtt.
A másik szálat a legszebb
Vázánkba tettem.
Ebédre mindenkinek elkészítettük
A kedvencét. Peternek brokkoli krémlevest,
Ilsének lasagnát, és egy hatalmas tál
Brownie-t, mindannyiunk örömére.
Ilse folyton elszaladt közben,
Mert halaszthatatlan csetelnivalója
Akadt valamelyik barátnőjével,
Vagy meglátott valamit a kertben.
Vagy csak úgy.
Peter fölvetette a kérdést, mi lenne,
Ha sütnénk neki egy kis lángost?
Ilse addig könyörgött, míg aztán
Összedobtunk két epres gyümölcstortát.
Mondd, anya, te mit ennél még,
Kérdezte Ilse. Nevettem és azt
Feleltem neki, hogy az én koromban
Már nem olyan telhetetlen az ember.
Csöngettek. Váratlanul
Átjött Kristiina a családjával.
Délután írni és festegetni
Szerettem volna.
Mosolyogva megállapítottam
Magamban, hogy ennek a tervnek
Bizony lőttek.
Mikor a gyerekek kiszaladgálták
Magukat a kertben,
Sétálni mentünk az óvárosba.
A gyerekek bújócskáztak a falak között,
Mi ketten Kristiinával komolyan
Lépkedtünk mögöttük.
Megtárgyaltuk a belpolitikát,
Az időjárást –mintha október lenne-,
Kristiina elmesélte, hogy a kis Hanussi
Milyen ügyesen szavalt az óvodában
Az anyák napi előadáson.
Cserébe elmondtam, hogy Ilse pedig
Második lett az iskolában
A prózamondó versenyen,
Maga mögé utasítva egy nyolcadikos
Fiút (akibe éppen szerelmes volt).
Odaértünk ahhoz a híres cukrászdához,
Amit a tévében is reklámoznak.
Öt gyerekorr tapadt a kirakatüveghez,
Muszáj volt bemenni.
Az ínycsiklandó kínálat láttán
Ilse fölkiáltott:
Hiszen semmi szükségünk sincs ezekre!
Csupán egy kiló sós süteményt vettünk,
Aztán visszatértünk és az utolsó
Morzsáig fölcsipegettük
A brownie-t, a lángosokat meg
A gyümölcstortát is.
Milyen szerencse, hogy ennyit
Sütöttünk! – mondta Ilse
S átölelt.
Szeretnék még nagyon sokáig
Itt lenni neki. Ezt kívántam
Anyák napja alkalmából,
Ami egészen olyan egy nőnek,
Mint egy plusz születésnap.
Már nem bántam az írást és
A festegetést. Anyák napja
Csak egyszer van egy évben.
A többire meg bármikor
Ráérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése