Jude Law jó színész. De mivel ez nagyjából
senkinek nem újdonság, felesleges volt csinálni egy filmet csak azért, hogy ezt
a tényt jó alaposan beleverjék a fejünkbe.
Az olvasót nem érdekli az, hogy
a kritikus utólag időpocsékolásnak tartja a film megtekintését. Legfeljebb
rosszul választott. Miért nem nézett meg egy másikat, harmadikat? Mert „Jude
Law jó színész”?
[A] Dom Hemingway, Richard Shepard (Matador)
gengszterkomédiája semmi másról nem szól, csak arról, hogy Jude Law jó színész.
Egész pontosan: összehoztak egy másfél órás magánszámot, amihez a néhány
mellékszereplő, Richard E. Granttől Emilia Clarke-ig éppúgy csak asszisztálni
tud, mint a forgatókönyv.
Ez a film nem készülhetett volna
el, ha hozzáértők nem hagyták volna jóvá. Az, hogy egy film végül „rossz”, nem
a casting miatt van. Ha semmit nem tudunk a film készítésének, létrejöttének
körülményeiről, inkább ne is feszegessük az okot. Felesleges találgatni, hiszen
már fut a mozikban.
Ebből a felállásból a film legalább tíz irányba
indulhatna el, csakhogy: nem indul el. Sehová.
Érdemes megnézni a kiválasztott filmet akár többször. Lehet,
hogy a kritikus elvárásaival van a baj? „Jude Law, mint ez köztudott, jó színész”.
Ez viszont nem garancia arra, hogy jó, tartalmas filmet, például drámát látunk. Lehet, hogy a műfaj inkább
szatíra? A kritikus ne döntse el azt, hogy a néző számára ehető-e a film.
Inkább érdemes ajánlani, mint feketén-fehéren minősíteni.
Így aztán Law-nak bőven akad lehetősége
parádézni.
Hiszen tudjuk: „Jude Law jó színész”.
A forgatókönyv még arra sem teljesen képes, hogy
a karakternek ezt a komplexitását következetesen végigvigye (néhol nem teljesen
tiszták a motivációi, vagy éppen esetlegesek az egyes szituációkra adott
reakciói), de Law olyan elsöprő energiával masírozza végig a játékidőt, hogy ez
a legkisebb probléma.
Honnan tudja a kritikus, „mire [volt]
képes” a forgatókönyv, olvasta? Elvégre film készült belőle. A forgatókönyv nem
garancia, hanem lehetőség.
Arra azonban már a remek színészi játék sem
gyógyír, hogy a film jó egy óráig nem tart sehová: sőt, mintha Shepard
szándékosan fojtaná el még a csíráját is minden potenciális cselekményszálnak.
A szerző itt önismétel. Nagyon belecsavarodott a mondanivalójába. Dühös,
mert „Jude Law jó színész”, erre a forgatókönyv „elrontotta” az egészet.
Amikor pedig az utolsó fél órában eldönti, hogy
mit is akar mondani a sztorival, a néző zavartan kapkodja a fejét, és hirtelen
azon gondolkodik, hogy elkezdje-e mégis visszasírni az előző egy óra
céltalanságát.
A „néző”
szót helyettesítsük be azzal, hogy „a kritikus”.
Tény, hogy dramaturgiailag
Shepard viszonylag szépen vezeti fel ezt a fordulatot, és az ekkor kibontakozó
megváltástörténet majdnem igazolja a film addigi, látszólagos céltalanságát
(értsd: nem a cselekmény a fontos, hanem a karakter fejlődése), csakhogy Dom
figurája olyan erőteljesen, olyan brutálisan ellentétes mindazzal, ami, és
ahogy ekkor történik, hogy azt nehéz lenyelni.
Lehet, hogy ez volt a cél? A sokat hiányolt mondanivaló? A várt
fordulat? A kritikus csőbe húzva, és nem tud kijönni belőle.
Ekkor az ember már végképp nem tudja, hogy mit
gondoljon a Dom Hemingwayről. Így utólag valószínűleg az alkotók sem tudják,
vagy talán soha nem is tudták. Mindenestre Jude Law jó színész.
Ez fontos
volt így, a végére is leírni! Köszönjük, sokkal jobban is érezzük magunkat
tőle.
Az eredeti
írás itt olvasható:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése