Betonsztár

Készült Szabó Ábel: Elhagyott üzem című képéhez

„(Elhangzott: az Épület Ünnepélyes Átadásakor)

Amennyiben életünket oly precízen és pontosan

Állna módunkban fölépíteni, mint épületeinket,

Bár igazán nem szeretném untatni ezzel Önöket,

A Tisztelt Jelenlévők tudják, mennyire

Fontos a Körültekintő és Pontos Tervezés.

(taps)

Amikor három évvel ezelőtt itt jártam és munkaköri

Kötelességemből adódóan a Terepet megszemléltem,

Magam sem gondoltam volna, hogy amit most átadunk,

Legszebb álmainkat is felülmúlja.

(taps)

Bár ilyen lábakon állna az ország! Erős, biztos oszlopokon!

A tervrajzok még nem mutattak egyebet szögeknél,

Vonalaknál, mik egészen betöltötték a papírlapot.

Ma, amikor e Beszély befejeztével visszatérek

Íróasztalomhoz, saját tervrajzi példányomat

Bekereteztetem és kirakom íróasztalom mögé,

A falra! Mindjárt meglátják, hogy a gyártósor

Egyszerre szolgálja a gyors, pontos termelést,

Valamint

(felemeli mutatóujját)

A munkások testi kényelmét! Igen! Ez nem

Tévedés!

(taps)

Amit amott látnak, Tisztelt Jelenlévők, egy Sztár!

Egy Betonsztár! Munkások verítékének hektoliterei

Csöpögtek az Anyagba, melyből e Csoda létrejött.

(taps)

Kérem, most még ne tapsoljanak! Akarom mondani,

Tapsolni persze lehet, de megnyugodni majd akkor,

Ha elindult a termelés, melynek igazolásaképpen

A gyártószalagról legördül az Első Munkadarab.

(csönd)

Versenyképességünk alapja itt áll mögöttünk. Életünk

Akkor teljes, ha dolgozhatunk. Vegyük föl a kesztyűt

A tétlenséggel szemben!

A munka ugyanis megvár: sosem hagy magunkra.”

Ezt a régi újságcikket egy öngyilkos munkás

Ruházatának farzsebében találhatták volna meg

A hivatalos szervek,

Ha a rendőr és a mentő hamarább megérkezik,

Mint ahogy az üzem vezetője átnézte volna

Alaposan és tüzetesen a munkás szájüregét,

Orrlyukát, füleit, hónalját és végbélnyílását,

Cipőjét, zokniját, alsónadrágját.

Míg az újságcikket a fentebb említett,

Tette prózaiságához igen illő módon megtalálta.

S unott mozdulattal dobta háta mögé, még meg is

Taposta, mint elszívott cigarettacsikket.  

Szemüvege nem volt rajta. Ez a mozzanat

A cetli utóéletét illetően szerencsésnek mondható.

Ugyanis ceruzával írott, elmosódott verstöredék

Olvasható a hátoldalán, melyet az alábbiakban

Közlünk.

E szöveg bármilyen módon  történő sokszorosítása tilos,

Mert a Munkás Kiadó Vállalat tulajdona,

A másolást pedig a Törvény szigorúan bünteti!

„Látjátok, Munka Társaim, mivé tett bennünket

E szemünket is kifolyató, lélekölő tevékenység.

Por és hamu hogyan tud élre törni? Holnap

Megölöm magam, de előbb még felmondok.

Nem akarom, hogy Halálomat e Munka (V)iszony

Foltozza be. Boldogságtól remegő gyomorral vetem

Alá magam! Nincs más módom az önképviseletre.

Nem akarok több ’parlamentálistát’, úgy semmiképp,

Mint ahogy szakszervezeti vezetőink átvertek

Bennünket évek óta, most és mindörökké.

Ám nem szeretném, hogy a termelés miattam

Leálljon. Majd sötétben csinálom – még rengeteg

Részletet kell kidolgoznom, nehéz lesz gyermekeimtől

Elbúcsúznom, hát hogy tehet ilyet egy szerető családapa!

Szinte fülembe zeng hitvesem jajszava, sír keservében,

De keresztre sem feszíttettem magam soha többé!

A halálba úgy lépek át, mintha fordítva termelnék:

Szétzúzom magam, alkotórészeimre esem szét.”  

A Betonsztár mind a mai napig áll. Falait az Idő

Nem képes lebontani. Udvarán kóbor kutyák, 

Törött lécek, félbehagyott, elsöpört mozdulatok.

Az effajta helyekre jellemző, hogy néhány évenként

Újra meg újra divatba jönnek. Így alakult meg aztán

1992-ben a Betonsztár nevű formáció, csupa

Lázadó, nagyvárosi fiatalból, akik, érdekes módon,

Irtóztak a lakótelepektől – pedig egy ilyenen éltek -,

S hétvégenként, mikor nem volt tanítás, boldogan

Kalandoztak az országban szerteszét. Eljutottak

A szóban forgó épületig, nyargaltak

A betonelemek között, összegrefitizték a szerelőcsarnok

Még álló falait, amire csak tudtak, felmásztak,

Szlogeneket üvöltöztek az elhagyott pusztarészen.

Aztán hazafelé, a távolsági buszon ülve, mellükre

Kókadó fejjel, egyikük összeírogatta, ami aznap

Történt, ekkor született az első dalszöveg,

S nemsokára megalakult a Betonsztár

Nevű formáció, még a klipjeiket is játszotta a tévé.

95-ben aztán feloszlottak, tevékenységük

Alig volt több néhány remek dalnál, de az elhivatottság

Teljes mértékben hiányzott belőlük. Soha nem

Lehetett fogalmuk arról sem, ami a Betonsztár falai között

Egy távoli, zajos évtizedben történt. Amikor az énekesnek

Kisfia született és hároméves korától a család eljárt

Kirándulni, valami hirtelen ötlettől vezérelve

A régi gyártelepet is megnézték. Az énekes felesége

Boldogan fedezte föl a szikkadt talajon termett

Csóré kis mezei virágokat, először ki akarta tépni,

De a feng-shui elvei szerint, amit követett, a szárított virág negatív

Energia. Így inkább csak fényképezett. Az énekes

Leguggolt a fia mellé, hogy elmesélje neki

Fiatalságának kalandos éveit, melyben a Betonsztár

Is szerepet kapott. A kisfiú a következő napokban

Készített egy rajzot erről a kirándulásról, melyet

Az óvónők rajzszöggel kihelyeztek a csoportszoba

Mellett, a folyosóra. A kisfiú megkérte apját, írja le neki

Az együttese nevét, amit az énekes nyomtatott betűkkel

Meg is tett. A gyerek meg rámásolta a képre.

Így lett a kép címe Betonsztár.

Még egy rajzpályázatra is elküldték egyszer.

Aki látta, mindig megállt előtte. A felnőttek

Jót mosolyognak a kifejezésen, a gyerekek általában

Megkérdezték, mit jelent az, hogy Betonsztár?     

Nehéz erre a kérdésre objektíven válaszolni,

S mert a felnőttek általában erre törekszenek,

Így inkább nem is fűznek hozzá semmit, csak

Betudják az élénk (művészi) (rajzolói) fantáziának.