2014. július 19., szombat

Betonsztár

Készült Szabó Ábel: Elhagyott üzem című képéhez

„(Elhangzott: az Épület Ünnepélyes Átadásakor)

Amennyiben életünket oly precízen és pontosan
Állna módunkban fölépíteni, mint épületeinket,
Bár igazán nem szeretném untatni ezzel Önöket,
A Tisztelt Jelenlévők tudják, mennyire
Fontos a Körültekintő és Pontos Tervezés.

(taps)
Amikor három évvel ezelőtt itt jártam és munkaköri
Kötelességemből adódóan a Terepet megszemléltem,
Magam sem gondoltam volna, hogy amit most átadunk,
Legszebb álmainkat is felülmúlja.

(taps)
Bár ilyen lábakon állna az ország! Erős, biztos oszlopokon!
A tervrajzok még nem mutattak egyebet szögeknél,
Vonalaknál, mik egészen betöltötték a papírlapot.
Ma, amikor e Beszély befejeztével visszatérek
Íróasztalomhoz, saját tervrajzi példányomat
Bekereteztetem és kirakom íróasztalom mögé,
A falra! Mindjárt meglátják, hogy a gyártósor
Egyszerre szolgálja a gyors, pontos termelést,
Valamint

(felemeli mutatóujját)
A munkások testi kényelmét! Igen! Ez nem
Tévedés!

(taps)
Amit amott látnak, Tisztelt Jelenlévők, egy Sztár!
Egy Betonsztár! Munkások verítékének hektoliterei
Csöpögtek az Anyagba, melyből e Csoda létrejött.

(taps)
Kérem, most még ne tapsoljanak! Akarom mondani,
Tapsolni persze lehet, de megnyugodni majd akkor,
Ha elindult a termelés, melynek igazolásaképpen
A gyártószalagról legördül az Első Munkadarab.

(csönd)
Versenyképességünk alapja itt áll mögöttünk. Életünk
Akkor teljes, ha dolgozhatunk. Vegyük föl a kesztyűt
A tétlenséggel szemben!
A munka ugyanis megvár: sosem hagy magunkra.”

Ezt a régi újságcikket egy öngyilkos munkás
Ruházatának farzsebében találhatták volna meg
A hivatalos szervek,
Ha a rendőr és a mentő hamarább megérkezik,
Mint ahogy az üzem vezetője átnézte volna
Alaposan és tüzetesen a munkás szájüregét,
Orrlyukát, füleit, hónalját és végbélnyílását,
Cipőjét, zokniját, alsónadrágját.
Míg az újságcikket a fentebb említett,
Tette prózaiságához igen illő módon megtalálta.
S unott mozdulattal dobta háta mögé, még meg is
Taposta, mint elszívott cigarettacsikket.  
Szemüvege nem volt rajta. Ez a mozzanat
A cetli utóéletét illetően szerencsésnek mondható.
Ugyanis ceruzával írott, elmosódott verstöredék
Olvasható a hátoldalán, melyet az alábbiakban
Közlünk.
E szöveg bármilyen módon  történő sokszorosítása tilos,
Mert a Munkás Kiadó Vállalat tulajdona,
A másolást pedig a Törvény szigorúan bünteti!
„Látjátok, Munka Társaim, mivé tett bennünket
E szemünket is kifolyató, lélekölő tevékenység.
Por és hamu hogyan tud élre törni? Holnap
Megölöm magam, de előbb még felmondok.
Nem akarom, hogy Halálomat e Munka (V)iszony
Foltozza be. Boldogságtól remegő gyomorral vetem
Alá magam! Nincs más módom az önképviseletre.
Nem akarok több ’parlamentálistát’, úgy semmiképp,
Mint ahogy szakszervezeti vezetőink átvertek
Bennünket évek óta, most és mindörökké.
Ám nem szeretném, hogy a termelés miattam
Leálljon. Majd sötétben csinálom – még rengeteg
Részletet kell kidolgoznom, nehéz lesz gyermekeimtől
Elbúcsúznom, hát hogy tehet ilyet egy szerető családapa!
Szinte fülembe zeng hitvesem jajszava, sír keservében,
De keresztre sem feszíttettem magam soha többé!
A halálba úgy lépek át, mintha fordítva termelnék:
Szétzúzom magam, alkotórészeimre esem szét.”  
A Betonsztár mind a mai napig áll. Falait az Idő
Nem képes lebontani. Udvarán kóbor kutyák, 
Törött lécek, félbehagyott, elsöpört mozdulatok.
Az effajta helyekre jellemző, hogy néhány évenként
Újra meg újra divatba jönnek. Így alakult meg aztán
1992-ben a Betonsztár nevű formáció, csupa
Lázadó, nagyvárosi fiatalból, akik, érdekes módon,
Irtóztak a lakótelepektől – pedig egy ilyenen éltek -,
S hétvégenként, mikor nem volt tanítás, boldogan
Kalandoztak az országban szerteszét. Eljutottak
A szóban forgó épületig, nyargaltak
A betonelemek között, összegrefitizték a szerelőcsarnok
Még álló falait, amire csak tudtak, felmásztak,
Szlogeneket üvöltöztek az elhagyott pusztarészen.
Aztán hazafelé, a távolsági buszon ülve, mellükre
Kókadó fejjel, egyikük összeírogatta, ami aznap
Történt, ekkor született az első dalszöveg,
S nemsokára megalakult a Betonsztár
Nevű formáció, még a klipjeiket is játszotta a tévé.
95-ben aztán feloszlottak, tevékenységük
Alig volt több néhány remek dalnál, de az elhivatottság
Teljes mértékben hiányzott belőlük. Soha nem
Lehetett fogalmuk arról sem, ami a Betonsztár falai között
Egy távoli, zajos évtizedben történt. Amikor az énekesnek
Kisfia született és hároméves korától a család eljárt
Kirándulni, valami hirtelen ötlettől vezérelve
A régi gyártelepet is megnézték. Az énekes felesége
Boldogan fedezte föl a szikkadt talajon termett
Csóré kis mezei virágokat, először ki akarta tépni,
De a feng-shui elvei szerint, amit követett, a szárított virág negatív
Energia. Így inkább csak fényképezett. Az énekes
Leguggolt a fia mellé, hogy elmesélje neki
Fiatalságának kalandos éveit, melyben a Betonsztár
Is szerepet kapott. A kisfiú a következő napokban
Készített egy rajzot erről a kirándulásról, melyet
Az óvónők rajzszöggel kihelyeztek a csoportszoba
Mellett, a folyosóra. A kisfiú megkérte apját, írja le neki
Az együttese nevét, amit az énekes nyomtatott betűkkel
Meg is tett. A gyerek meg rámásolta a képre.
Így lett a kép címe Betonsztár.
Még egy rajzpályázatra is elküldték egyszer.
Aki látta, mindig megállt előtte. A felnőttek
Jót mosolyognak a kifejezésen, a gyerekek általában
Megkérdezték, mit jelent az, hogy Betonsztár?     
Nehéz erre a kérdésre objektíven válaszolni,
S mert a felnőttek általában erre törekszenek,
Így inkább nem is fűznek hozzá semmit, csak
Betudják az élénk (művészi) (rajzolói) fantáziának. 



 
 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése