a Sötét Lovagról :)

ÉTCSOKOLÁDÉ

A multiplex vetítőterme lassan megtelik hűlni vágyó strandimádókkal; a balerinacipőkben és mokaszinokban pihenő lábak belesimulnak a félhomályba; teltház van. Kijött a legújabb denevéremberes film, kockáin őrizve a forgatás közben elhunyt Heath Ledger utolsó alakítását. A lányok most nem sikítoznak a gyönyörűségtől, hanem együtt lúdbőrzenek a fiúkkal.

A legnagyobb vágyak és a legmélyebb félelmek egyike az, hogy az ember megmutassa magát. A gothami példázat ennek mentén beszéli el, hogy sem Isten, sem a gonosz nem lehet ok és indok többé. Mert az isteni és az ördögi egyaránt az emberben van.

A Sötét Lovag szürrealisztikus helyszíne az egyik legbizarabb város a filmtörténetben, melyet csak elképzelhetünk.

A gothami szülők valószínűleg azzal dicsérik gyermeküket, ha jól viselkedik, „Batman lesz belőled, akárki meglássa”; viszont a mumus, aki elviszi zsákjában a rossz gyerekeket, egyenesen Joker. Új mértékegysége Heath Ledger lett, aki úgy ment el közülünk, miközben készült a tekercs, hogy örökre itt hagyta nekünk bámulatos szereplését. A már nem is olyan mesés-vicces Jokert, akit Jack Nicholson formált meg először.

Az őrület, mint az egyetemes rossz okára adott magyarázat a néző számára könnyen elfogadható. Amellett, hogy a pszichopatologikus eset megjelenítése hálás elem az amerikai filmekben, a rendező Chris Nolan olyan konzekvensen építi a cselekményt, ha nem is elfogadható, mégis érthető, miként válik Jokerből istencsapása.

L’enfant terrible – Joker (Heath Ledger)

Csupa őrülttel veszi körül magát, mert gyermekkorában átélt traumái kísértik. Úgy adná vissza rég halott apjának a tőle való, mérhetetlen fájdalmakat, hogy egyetlen főáramba sűrítve pusztító energiáit, egyúttal porig égesse a világot.

Egyetlen akadály van, mely folyton meghátrálásra kényszeríti: Batman.

Bruce Wayne, playboy és nagypolgár, a történet elején kölyökkutya-szemű James Bond-epigon. Ami a rendelkezésére álló csúcstechnológiát, a két hűséges komornyikot és a hölgykoszorút illeti.

Együtt Jim Gordon rendőrfőnökkel és Harvey Denttel, aki homo novus-ként kerül a City főügyészi székébe, azon fáradozik, hogy végre nyugalmat teremtsen a városban. Ám egyre mélyebb örvényben találják magukat, mely beszippantja őket; s apránként az életükről szól a küzdelem. Egyedül Joker, a manipulátor az, aki átlát a káoszon, amit ő teremtett. Shakespeare-rel szólva, minden szava „őrült beszéd, ám van benne rendszer”, mert Joker tudja: két ember közt a legrövidebb út lehet akár az őrület is. Tettesd magad bolondnak – és mindenki az igazat fogja mondani.

Batman persze rájön, hogy Gotham City nem lehet játszótér, ahol időről időre megmérkőzik Jokerrel.

A jófiú – Batman (Christian Bale)

Már mindent elveszített, amije volt. S mániákusan keresi az alkalmat, hogy keserűségét egy újabb őrült cselekedet formájában Batman-re borítsa. Párharcuk egyre több áldozatot követel; a Denevérember viszont képtelen arra, hogy végleg megsemmisítse ellenlábasát. Hiába látja, mennyire megmételyezte a társadalmat; ő a jófiú, aki hisz az igazságszolgáltatás erejében; küldetését azonban egyre nehezebbé válik befejezni, mert a bilincs még nem kattant Joker csuklóján, viszont minden nap várja őt egy gonosz meglepetés. Batman belátja, nincs olyan egyszerű kiút, mint gondolta. Pedig egyre jobban vágyik az egyszerű civil életre – napnál is fénylőbb szerelmet táplál Rachel iránt. A nő viszont már a főügyésszel jár együtt, aki a történet forrpontján (megirigyelve népszerűségét?) látszólag lerántja a leplet és azt állítja magáról: ő Batman.

Joker vágya, hogy újra és újra megmutassa magát, reciprok Batman-ével, aki nem vágyik elismerésre; jócselekedeteiben rejtőzik el. Számára a tett fontosabb, mint maga az ember. Az ördög viszont akkor jelenik meg egyes szám első személyben, amikor elmeséli pokolbéli gyermekkorát – az angyal pedig leül mellé, hallgatja; majd felvinné magával a mennybe, hogy megváltsa kicsit….ám az ördög szó szerint nem akar semmit sem. Megjelenik az új gonosz is, Kétarc, aki nem halhat meg hősként, hiszen bosszúvágy vezérli, ezért szörnyeteggé válik.

Batman mellett végig ott áll két – szinte – „apafigura”: Alfred Pennyworth és Lucius Fox. Bennük testesülnek meg a régi világ erkölcsei, ők azok, akik óva intik Bruce-t, ugyanakkor szilárdan hisznek hősi jellemében. Az Alfa és az Ómega, egy út két végpontjai.

Nincs hepiend, Jó és Rossz meccse döntetlenre áll. Hogy lesz-e újabb folytatás, a jövő és a filmkészítők döntik el. Annyi bizonyos, Batman marad a Legenda; mostantól a Sötét Lovag néven rejtőzködik tovább Gotham Cityben.

(2012)

Sütő Fanni: Állomás

Dobó Bianka: Állomás (2012)

Állsz az állomáson

egy télbeásott városhatáron

Belépsz, de nincs kijárat,

vagy csak én nem találom.

Belep a hó, a szürke süppedés,

kopog a jég, az idő,

mint mindig,

túl kevés

de az örökkévalóság még hátra van.

Nem tudjuk, melyik vágányra érkezik,

a felsővezetéked elszakadt, nincs már kapcsolat

a hangosbemondó is csak szórja a hangokat,

mint kéz a magot terméketlen földre,

itt ragadtunk –

talán örökre.

                 

Sütő Fanni (1990) 

a legkisebbik mesebeli szegényleány, aki elindult, hogy felfedezze a világot és megírja, amit az üveghegyen túl talál. Verseket és novellákat ír, és közben regényekhez gyűjti az erejét és kitartását. Versei megjelentek többek közt a Kislant és Holnap magazinokban, novelláit az Aranymosás blogján találhatják meg. 

Saját szerzői oldala:

https://www.facebook.com/fannisutodeje?ref_type=bookmark

Kálnoky László: A kegyelet oltárán című verse alapján

Egy nap

Nagymamám, Bollog Julianna emlékére 

Hová lettek a családi ereklyék?

A szél macskahúgy szagával permetez,

Fáradt vagyok, mégsem alhatom,

Megmosakszom és elindulok.

Kopott kék az ég, mintha sokszor mosták

Volna ki, bárányfelhő-buborékok

Szaladnak sorban, nevetve-pukkadozva

Hangtalan, föl a sztratoszféráig.

Nem vittem túlzásba az öltözködést.

Majd a napfény kisminkeli az arcom,

A szél, mint szelíd, álmos úriember

Elsimítja ruhám gyűrődéseit.

Paparazzo vagyok, lencsevégre

Szeretném kapni, ahogy teszel-veszel

Az udvaron, mint akkor, régen,

De halott vagy, lassan három éve.

Sorrend nélkül jönnek az emlékek.

A héven ülni olyan, mint mindig is volt,

Az indulás izgalma eltölt egészen,

Pedig nem hozzád megyek; téged viszlek

Ott legbelül, minden hónapban újra

Meg újra, szegény szorongó lelked -

Beszél hozzám, mikor bánatos vagyok

„Te voltál mindig a kedvenc unokám”.

Mátyásföld a régi; párja nincs,

Hatalmas jószág, elterül.

Lassan hazaérünk, mocorogsz bennem,

Kilencvennégy éve itt születtél,

Kistarcsán és nem mentél el innen,

Itt szülted meg mind az öt gyermeked

Fölneveltél hármat, köztük apámat

Ő féltett legjobban és úgy szeretett.

Ahol én lakom, keréknyomba fészkel

A madárcsicsergés, a fák lombja ritkás,

Csikkek hevernek szerteszét,

Mint különös fa torz termései.

Városon a napfény sem olyan, mint itt

Falun, ahol a nyugalom terem –

Viszek virágot, mit legjobban szeretek:

Hamvas őszibarackszínű gerberát.

Anyám nem örül ennek, sosem mutatja,

Talán szekfűt vár vagy kardvirágokat

A gerbera szép, de túl egyszerű?

Jó lesz, súgod  itt belül mosolyogva.

Megnézzük a Rózsa utcát, a régi házat

Hátul az egykori ól, jobbra pajta,

A kerted mindig tele volt virággal,

Talán magától termett, nem is tudom.

Az idők végezetéig tudnék így

Menni, annyira nyughatatlan vagyok.

Csak addig ülök itt, míg cipőm le-

Veszem és kinyújtóztatom a karom.

Vándornak születtem, te tudtad jól.

Nálad végtelenek voltak a nyarak,

Mentünk temetőbe, templomba, rokonhoz –

Mutattad, hogyan éltetek ti régen

Ott falun, a várostól nem messze

Mégis más volt a törvény, a fontossági

Sorrend, ha sírtál, szívedből tetted

S ugyanígy volt, amikor nevettél.

Igazad van, pokolba a bállal.

Elég volt a cirkuszból, ez nem élet

Így, miközben csak szerepet játszunk,

Mikor lehetünk csak önmagunk?

A sírodnál te is csöndes vagy bennem.

Elcsitítom lelkem háborgásait,

Kifacsarom a haragot az utolsó cseppig

Annyira szeretném, hogy csak mosolyogj.

Mama, ugye tudok majd igazán élni?

Amikor nevetek, nem nevetnek ki?

Ha sírok, lemosom mások könnyeit?

Kapok enni, mikor megéhezem?

Vissza már könnyebb az út, integetsz

Az ismerős, kicsi templomtoronynak

Már hűvös a levegő, füstszagú –

Eltelt egy nap, mire csak legyintesz.

Egy nap, ugyan, az semmiség, igazán!

Most sem térsz haza üres kézzel, hisz

Nálad vannak a családi ereklyék

Bár nem a táskádban, a szívedben viszed –

Egykor fontos volt a régen elveszett

Házasságlevél meg a hat hold föld is

A padlás, a kamra, a két hálószoba

A fotográfiák csecsemő apádról –

De amire nem emlékszünk, nem fontos-

Az éleket az idő lekerekíti,

Emlékeink sosem veszhetnek el -

Szellemképüket az utódok őrzik.

Sütő Fanni: A termelés leáll

Szilánkos száraz föld,

porzó tüdejű gondolat

csorba cserepes száj

üveges szemek - törött ablakok.

Én is elhagyatott gyár vagyok
ma már nem hasadok tovább
a termelés is leáll,
ha kilépsz a szobából.

Szabó Ábel: Elhagyott üzem

kb

Wahorn András: Kívül – belül című képe alapján

Ffibeteg, akinél felvételkor jobb oldali hemiplegiát, a kommunikáció teljes

Hiányát, fájdalomingerre való bólintást észleltünk

Beteget hozzátartozók szállították ambulanciánkra.

Két-három napja szédül, lelassult, beszéde elkent,

Beszédet nem hallja rendesen.

A hétvégén két alkalommal elesett. Fejét sérülés

Nem érte. Alkoholt rendszeresen fogyaszt.

A betegtől érdemben dementálódás miatt informatio

Nem nyerhető.

Ujjai erőteljesen nicotinosak.

Térben-időben dezorientált.

Gyógyszerérzékenység: nem ismert.

Hypertoniás, gyomorműtét, kéztörés miatti műtét,

Dohányos, traumás észlelés.

Az idegosztályon vizsgálva:

Érdemi anamnézis a betegtől nem nyerhető.

Belszervi status:

Kp fejlett és táplált idősődő férfi. Igen hiányos fogazat.

Mindkét térd foltosan livid. A jobb térden kis abrasiók,

Pörkös sebek. A bal két 1. ujjának körme, a jobb kéz

2. ujjának körme, a bal kéz 2-3. ujjainak bőre sárgás-feketésen

Elszíneződött. A jobb kéz 5. ujja amputált.

Megtartott szívhatárok, ritmusos szívműködés,

Zöreje nincs. A jobb bordaív alatt egy kis régi műtéti heg,

Felső medián laparatomia hege látható.

A has puha, betapintható,

A máj két hüvelykujjal nagyobb.

A nyaki nagyerek felett surranás nem hallható.

A jobb a.dorsális pédis kivételével

Az alsó végtagi vérartériák nem tapinthatók.

Neurológiai status:

A koponyán külsérelmi nyom nincs.

A tarkó merev. Fokozott háti kyphosis. A látótér

Kooperáció hiányában nem vizsgálható. A jobb szájzug lejjebb áll.

A végtagokon paresis nincs. Mindkét felső végtagon rigor, fogaskeréktünet.

Élénk biceps, kp. élénk patella reflexek. Jobb Mayer areflexia.

Romberg negatív. Egyéb nem vizsgálható.

Éber, súlyosan demens.

A fenti előzményekkel került átvételre a neurológiai osztályról.

A kiterjedt bal agyféltekei ischemiás, cereberiális athropiás

Ffibeteg, akinél felvételkor jobb oldali hemiplegiát, a kommunikáció teljes

Hiányát, fájdalomingerre való bólintást észleltünk. MKT. farpofán felületes

Decubitus.

Teljes ápolásra szoruló beteg. Kevés pépes táplálékot

Fogyasztott, étrendjét Nutilissal egészítettük ki. Felvétele 3. napján

Lázassá vált, addigi th-ja mellé infuziót és lázcsillapítót kapott.

Állapota az alkalmazott kezelés mellett progrediált, majd a fenti

Időpontban bronchopneumonia klinikai tüneteiben

Exitált.

Betonsztár

Készült Szabó Ábel: Elhagyott üzem című képéhez

„(Elhangzott: az Épület Ünnepélyes Átadásakor)

Amennyiben életünket oly precízen és pontosan

Állna módunkban fölépíteni, mint épületeinket,

Bár igazán nem szeretném untatni ezzel Önöket,

A Tisztelt Jelenlévők tudják, mennyire

Fontos a Körültekintő és Pontos Tervezés.

(taps)

Amikor három évvel ezelőtt itt jártam és munkaköri

Kötelességemből adódóan a Terepet megszemléltem,

Magam sem gondoltam volna, hogy amit most átadunk,

Legszebb álmainkat is felülmúlja.

(taps)

Bár ilyen lábakon állna az ország! Erős, biztos oszlopokon!

A tervrajzok még nem mutattak egyebet szögeknél,

Vonalaknál, mik egészen betöltötték a papírlapot.

Ma, amikor e Beszély befejeztével visszatérek

Íróasztalomhoz, saját tervrajzi példányomat

Bekereteztetem és kirakom íróasztalom mögé,

A falra! Mindjárt meglátják, hogy a gyártósor

Egyszerre szolgálja a gyors, pontos termelést,

Valamint

(felemeli mutatóujját)

A munkások testi kényelmét! Igen! Ez nem

Tévedés!

(taps)

Amit amott látnak, Tisztelt Jelenlévők, egy Sztár!

Egy Betonsztár! Munkások verítékének hektoliterei

Csöpögtek az Anyagba, melyből e Csoda létrejött.

(taps)

Kérem, most még ne tapsoljanak! Akarom mondani,

Tapsolni persze lehet, de megnyugodni majd akkor,

Ha elindult a termelés, melynek igazolásaképpen

A gyártószalagról legördül az Első Munkadarab.

(csönd)

Versenyképességünk alapja itt áll mögöttünk. Életünk

Akkor teljes, ha dolgozhatunk. Vegyük föl a kesztyűt

A tétlenséggel szemben!

A munka ugyanis megvár: sosem hagy magunkra.”

Ezt a régi újságcikket egy öngyilkos munkás

Ruházatának farzsebében találhatták volna meg

A hivatalos szervek,

Ha a rendőr és a mentő hamarább megérkezik,

Mint ahogy az üzem vezetője átnézte volna

Alaposan és tüzetesen a munkás szájüregét,

Orrlyukát, füleit, hónalját és végbélnyílását,

Cipőjét, zokniját, alsónadrágját.

Míg az újságcikket a fentebb említett,

Tette prózaiságához igen illő módon megtalálta.

S unott mozdulattal dobta háta mögé, még meg is

Taposta, mint elszívott cigarettacsikket.  

Szemüvege nem volt rajta. Ez a mozzanat

A cetli utóéletét illetően szerencsésnek mondható.

Ugyanis ceruzával írott, elmosódott verstöredék

Olvasható a hátoldalán, melyet az alábbiakban

Közlünk.

E szöveg bármilyen módon  történő sokszorosítása tilos,

Mert a Munkás Kiadó Vállalat tulajdona,

A másolást pedig a Törvény szigorúan bünteti!

„Látjátok, Munka Társaim, mivé tett bennünket

E szemünket is kifolyató, lélekölő tevékenység.

Por és hamu hogyan tud élre törni? Holnap

Megölöm magam, de előbb még felmondok.

Nem akarom, hogy Halálomat e Munka (V)iszony

Foltozza be. Boldogságtól remegő gyomorral vetem

Alá magam! Nincs más módom az önképviseletre.

Nem akarok több ’parlamentálistát’, úgy semmiképp,

Mint ahogy szakszervezeti vezetőink átvertek

Bennünket évek óta, most és mindörökké.

Ám nem szeretném, hogy a termelés miattam

Leálljon. Majd sötétben csinálom – még rengeteg

Részletet kell kidolgoznom, nehéz lesz gyermekeimtől

Elbúcsúznom, hát hogy tehet ilyet egy szerető családapa!

Szinte fülembe zeng hitvesem jajszava, sír keservében,

De keresztre sem feszíttettem magam soha többé!

A halálba úgy lépek át, mintha fordítva termelnék:

Szétzúzom magam, alkotórészeimre esem szét.”  

A Betonsztár mind a mai napig áll. Falait az Idő

Nem képes lebontani. Udvarán kóbor kutyák, 

Törött lécek, félbehagyott, elsöpört mozdulatok.

Az effajta helyekre jellemző, hogy néhány évenként

Újra meg újra divatba jönnek. Így alakult meg aztán

1992-ben a Betonsztár nevű formáció, csupa

Lázadó, nagyvárosi fiatalból, akik, érdekes módon,

Irtóztak a lakótelepektől – pedig egy ilyenen éltek -,

S hétvégenként, mikor nem volt tanítás, boldogan

Kalandoztak az országban szerteszét. Eljutottak

A szóban forgó épületig, nyargaltak

A betonelemek között, összegrefitizték a szerelőcsarnok

Még álló falait, amire csak tudtak, felmásztak,

Szlogeneket üvöltöztek az elhagyott pusztarészen.

Aztán hazafelé, a távolsági buszon ülve, mellükre

Kókadó fejjel, egyikük összeírogatta, ami aznap

Történt, ekkor született az első dalszöveg,

S nemsokára megalakult a Betonsztár

Nevű formáció, még a klipjeiket is játszotta a tévé.

95-ben aztán feloszlottak, tevékenységük

Alig volt több néhány remek dalnál, de az elhivatottság

Teljes mértékben hiányzott belőlük. Soha nem

Lehetett fogalmuk arról sem, ami a Betonsztár falai között

Egy távoli, zajos évtizedben történt. Amikor az énekesnek

Kisfia született és hároméves korától a család eljárt

Kirándulni, valami hirtelen ötlettől vezérelve

A régi gyártelepet is megnézték. Az énekes felesége

Boldogan fedezte föl a szikkadt talajon termett

Csóré kis mezei virágokat, először ki akarta tépni,

De a feng-shui elvei szerint, amit követett, a szárított virág negatív

Energia. Így inkább csak fényképezett. Az énekes

Leguggolt a fia mellé, hogy elmesélje neki

Fiatalságának kalandos éveit, melyben a Betonsztár

Is szerepet kapott. A kisfiú a következő napokban

Készített egy rajzot erről a kirándulásról, melyet

Az óvónők rajzszöggel kihelyeztek a csoportszoba

Mellett, a folyosóra. A kisfiú megkérte apját, írja le neki

Az együttese nevét, amit az énekes nyomtatott betűkkel

Meg is tett. A gyerek meg rámásolta a képre.

Így lett a kép címe Betonsztár.

Még egy rajzpályázatra is elküldték egyszer.

Aki látta, mindig megállt előtte. A felnőttek

Jót mosolyognak a kifejezésen, a gyerekek általában

Megkérdezték, mit jelent az, hogy Betonsztár?     

Nehéz erre a kérdésre objektíven válaszolni,

S mert a felnőttek általában erre törekszenek,

Így inkább nem is fűznek hozzá semmit, csak

Betudják az élénk (művészi) (rajzolói) fantáziának. 

 

 

Hogyan (ne) írjunk rossz kritikát?

Jude Law jó színész. De mivel ez nagyjából senkinek nem újdonság, felesleges volt csinálni egy filmet csak azért, hogy ezt a tényt jó alaposan beleverjék a fejünkbe.

Az olvasót nem érdekli az, hogy a kritikus utólag időpocsékolásnak tartja a film megtekintését. Legfeljebb rosszul választott. Miért nem nézett meg egy másikat, harmadikat? Mert „Jude Law jó színész”?

[A] Dom Hemingway, Richard Shepard (Matador) gengszterkomédiája semmi másról nem szól, csak arról, hogy Jude Law jó színész. Egész pontosan: összehoztak egy másfél órás magánszámot, amihez a néhány mellékszereplő, Richard E. Granttől Emilia Clarke-ig éppúgy csak asszisztálni tud, mint a forgatókönyv. 

Ez a film nem készülhetett volna el, ha hozzáértők nem hagyták volna jóvá. Az, hogy egy film végül „rossz”, nem a casting miatt van. Ha semmit nem tudunk a film készítésének, létrejöttének körülményeiről, inkább ne is feszegessük az okot. Felesleges találgatni, hiszen már fut a mozikban.

Ebből a felállásból a film legalább tíz irányba indulhatna el, csakhogy: nem indul el. Sehová. 

Érdemes megnézni a kiválasztott filmet akár többször. Lehet, hogy a kritikus elvárásaival van a baj? „Jude Law, mint ez köztudott, jó színész”. Ez viszont nem garancia arra, hogy jó, tartalmas filmet, például drámát látunk. Lehet, hogy a műfaj inkább szatíra? A kritikus ne döntse el azt, hogy a néző számára ehető-e a film. Inkább érdemes ajánlani, mint feketén-fehéren minősíteni.

Így aztán Law-nak bőven akad lehetősége parádézni. 

Hiszen tudjuk: „Jude Law jó színész”.

A forgatókönyv még arra sem teljesen képes, hogy a karakternek ezt a komplexitását következetesen végigvigye (néhol nem teljesen tiszták a motivációi, vagy éppen esetlegesek az egyes szituációkra adott reakciói), de Law olyan elsöprő energiával masírozza végig a játékidőt, hogy ez a legkisebb probléma.

Honnan tudja a kritikus, „mire [volt] képes” a forgatókönyv, olvasta? Elvégre film készült belőle. A forgatókönyv nem garancia, hanem lehetőség.

Arra azonban már a remek színészi játék sem gyógyír, hogy a film jó egy óráig nem tart sehová: sőt, mintha Shepard szándékosan fojtaná el még a csíráját is minden potenciális cselekményszálnak. 

A szerző itt önismétel. Nagyon belecsavarodott a mondanivalójába. Dühös, mert „Jude Law jó színész”, erre a forgatókönyv „elrontotta” az egészet.

Amikor pedig az utolsó fél órában eldönti, hogy mit is akar mondani a sztorival, a néző zavartan kapkodja a fejét, és hirtelen azon gondolkodik, hogy elkezdje-e mégis visszasírni az előző egy óra céltalanságát.

A „néző” szót helyettesítsük be azzal, hogy „a kritikus”.

Tény, hogy dramaturgiailag Shepard viszonylag szépen vezeti fel ezt a fordulatot, és az ekkor kibontakozó megváltástörténet majdnem igazolja a film addigi, látszólagos céltalanságát (értsd: nem a cselekmény a fontos, hanem a karakter fejlődése), csakhogy Dom figurája olyan erőteljesen, olyan brutálisan ellentétes mindazzal, ami, és ahogy ekkor történik, hogy azt nehéz lenyelni.

Lehet, hogy ez volt a cél? A sokat hiányolt mondanivaló? A várt fordulat? A kritikus csőbe húzva, és nem tud kijönni belőle.

Ekkor az ember már végképp nem tudja, hogy mit gondoljon a Dom Hemingwayről. Így utólag valószínűleg az alkotók sem tudják, vagy talán soha nem is tudták. Mindenestre Jude Law jó színész.

Ez fontos volt így, a végére is leírni! Köszönjük, sokkal jobban is érezzük magunkat tőle.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=9IMCKTCkYlc

Az eredeti írás itt olvasható:

http://tiszatajonline.hu/?p=58429